Amikor a bárányhimlő választ fürdőruhát

Szűk 10 éve már, hogy valamelyik lányom angol csoportjában az egyik kislány bárányhimlős lett. Be is indult a szülők közt találgatás, vajon melyik gyerek fertőződött meg. Nos, egy kivétellel egyik gyerek sem, én viszont igen.

A fertőzésnek különös ízt ad, hogy néhány héttel korábban a nagyobbik gyerek óvodás csoportjában tragédia történt. Igen, világosan emlékszem, hogy a nagyobbik volt, ma is előttem van, ahogy a rossz hír hallatán elfehéredve öltöztettem a csoportszoba előtt a padon. Az unoka megfertőzte a nagymamát a bárányhimlő vírusával, a nagymama pedig belehalt a szövődményekbe.

Nyakamba kaptam hát a lábam és elnyargaltam a háziorvoshoz, hogy megkérjem, oltson be bárányhimlő ellen. Azzal érvelt, hogy a kézilabdapálya legtávolabbi pontján álló fertőzött is megfertőzhetne, ha fogékony lennék, de nem vagyok fogékony, ha eddig nem betegedtem meg, így végül nem sikerült meggyőzni a védőoltás beadásáról. S mivel nem sokkal korábban volt egy torokgyulladásom, egy kötőhártya-gyulladásom és egy középfülgyulladásom, ezért totálisan le voltam rongyolódva, elkaptam a bárányhimlőt.

A részletek nem is fontosak. Nagy vonalakban: öt nap láz, kb. 7-800 kiütés testszerte, belül is valamennyi, mivel az étel nem talált utat magának a nyelőcsőben, csak jókora fájdalom árán. A sebek lassan gyógyultak én pedig bujkáltam. Ha nem volt muszáj, ki se tettem a lábam a házból, ha muszáj volt, a fal mellett lapulva haladtam, mint a sógorom gyerekkorában a suliban, amikor az apja borotvájával kopaszra vágott egy jókora területet a fején.

Közeledett a nyár és két kisgyerekkel nem lehet nem menni nyaralni. Ahhoz pedig fürdőruha is kell, mégpedig orvosi rendelvényre olyan, ami teljesen fedi a törzset, amit korábban a kiütések fedtek úgy, hogy egy ujjbegynyi terület sem maradt üresen. Elvonaglottam a Calzedonia-ba a két gyermekkel fürdőruhát próbálni. Egyberészest, természetesen, orvosi javallat szerint. Gyorsan leesett, hogy olyan fürdőruha, ami megfelel a kívánalmaknak, azaz takarja a teljes törzset egészen nyakig, nem létezik, illetve igen, de szörfruhának hívják és a Decathlon-ban jóval nagyobb eséllyel kapok, mint a Calzedonia-ban. Az egyik eladó azonban sokkal kitartóbb volt nálam. Hosszasan keresgélt és végül beadott a próbafülkébe két bugyit, a kicsit alulra, a nagyot meg azt sem tudtam hova szánja. Magán kellett mutatnia, mert egyáltalán nem értettem, hová való a nagy bugyi.

A bugyi ülepe az egyik vállamra került, a karjaimat oda dugtam, ahová normál esetben a lábaimat kellett volna, a hasi rész pedig ugyan a hasamon volt, de pont ellenkezőképp, mint ahogy az rendeltetésszerű lett volna. Mindegy, működött, leért majdnem a bugyiig és felért majdnem a nyakamig.

A nagy bugyi egyébiránt egyfajta fatkini alsó volt, feljött egészen a mell alá és annyira hajtottad vissza, amennyire akartad, illetve amennyire takarni akartad a pocakot.

Lebarnulva és levéve a fürdőruhát, olyan voltam, mint egy Vasarely festmény. Csupa síkidom: keskeny csík a hason, hegyesszögű háromszög a nyak alatt elöl és hátul is, más szögben, tekintve, hogy a bugyi eleje nagyobb, mint az ülepe. Ez lett az én első tankinim, melynek felsőrésze merevítő híján mindig a nyakamban kötött ki, valahányszor csak a vízbe érkeztem a csúszdáról. Hogy az egész strand engem bámult, igazán semmiségnek tűnt a bárányhimlőhöz képest.