Hallottam egy kedves történetet a minap. Egy ügyvédi iroda férfi tagjai versengtek azon, ki távolodott el leginkább a 10 éve még kötelező, állandó öltönyös-nyakkendős viselettől. Egyikük sosem hord öltönyt, három éve ugyanazt a nyakkendőt húzza elő a gurulós szekrény fiókjából, de csak akkor, ha ügyfele érkezik. A csomót azóta sem oldotta ki. Egyszer sem. Ő nyert.
A munkahelyi öltözködés szabályai folyamatosan lazulnak. Ennek okai közt első helyen szerepel a generációváltás. A mai huszonévesek – szemben a 15 évvel korábban a húszas éveiket taposókkal – már sokkal inkább a saját szabályaikat hozzák meg, mintsem a mások alkotta szabályoknak engedelmeskedjenek. A változás természetesen folyamatos, azonban igazán magas fokozatra a mai huszonévesekkel kapcsolt. Ők azok ugyanis, akik már beleszülettek a digitális világba, második anyanyelvként sajátítva el a digitális kultúrát. A virtuális játékok és kapcsolattartás alapvetően befolyásolja szemléletüket, igazodási és szabálykövetési hajlandóságukat. Ezek a fiatalok olyan start-upokban és informatikai munkaközösségekben dolgoznak, ahol már egyáltalán nincs dress code és a rövidnadrág és a mezítlábas papucs is elfogadott, főleg, ha a főnök is abban jár be dolgozni.
A digitalizáció terjedése természetesen minden dolgozó korosztályra hatással van. Magával hozza ugyanis a személyes kapcsolattartás visszaszorulását. Egyre kevesebb a személyes találkozó és tárgyalás, ami megkívánná a formális öltözködést.
Dress code persze a legtöbb helyen van, de a nyár az általában véve is megengedőbb szabályokat még megengedőbbé teszi. Időjárásunk sokat változott az elmúlt évtizedben. A 40 fokos kánikulában még a klimatizált irodában sem kényelmes a nejlonharisnya és a nyakkendő. A dolgozók rendszerint maguk feszegetik a határokat, a munkaadó pedig idővel fejet hajt az új igények előtt és lazább dress code-ra vált.
Vannak természetesen a fentiek ellenére is alkalmazásban lévő szabályok, melyek általánosan elfogadott normáknak tekinthetők. A hölgyek öltözködését tekintve, alapszabály, hogy nem való munkahelyre az olyan outfit, mely eltereli a munkáról a figyelmet. A szoknya nem lehet rövidebb, mint a térd középvonala felett mért 10 cm-es vonal. Nem illendő a spagettipántos felső, illetve csak a rajta viselt blézerrel együtt hordható. A mély dekoltázs és a szabadon hagyott hát szintén nem elfogadott. Ugye mindannyian érezzük, hogy ha mindezt tartalmazza az irodai dress code, ezek nem vaskalapos korlátozások, hanem abszolút észszerű, a munka és a munkahely tekintélye és komolysága érdekében meghozott intézkedések?
Ami a színeket és textúrákat illeti, az arany és ezüst, a flitteres és a csillogó kerülendő, ezek más alkalmakra illenek. Ahogy a harsány színek – citromsárga, narancs, korallpiros, püspöklila, pink, kivi – nem illenek egy állásinterjúra, úgy az irodába is csak akkor, ha nem várunk külsős partnert megbeszélésre. Ha lesz tárgyalásunk, a visszafogott, semleges színeket részesítsük előnyben: a feketét, fehéret, szürkét, kéket és a barna világosabb és sötétebb árnyalatait. Az apróminta, mely távolról nézve színné áll össze, jó választás, a nagy mintákat inkább kerüljük. Egyébiránt, ha arról döntünk, hogy az első irodai napon, egy új munkahelyen mit viseljük, jó iránytű az, amit állásinterjúra vettünk vagy vennénk fel. Később, ha megismertük a viszonyokat, lehet lazulni, ha úgy tapasztaljuk, a lazább viselet is általánosan elfogadott.
A férfi irodai viseletben a színek és a minták tekintetében ugyanaz az elvárás: semleges színek és apróminta. A rövidnadrág, trikó, papucs, harsány edzőcipő nem irodába való, legfeljebb, ha a főnök is ezeket hordja, ez azonban nem mindennapos eset. Vannak olyan cégek és pozíciók, ahol ma is kötelező az öltöny és a nyakkendő, de – ezt a bevezető történet szereplői is bizton megerősítenék – a 10 éve még öltönyös pozíciók mára szólónadrágos-zakós állások lettek, legtöbbször nyakkendő nélkül, illetve a fiókból előrántva a nyakkendőt, ha „jön valaki”. Nincs is ezzel semmi gond, DE! Kerüljük a sportcipőt és a rövid szárú zoknit, melyből kilátszik a lábszár, de mindenekelőtt a zokni nélküli megoldásokat! A nadrág csak akkor legyen farmer, ha ezt kifejezetten engedi a dress code. Viseljünk helyette szövetnadrágot vagy öltönynadrág szabású, jó tartású vászonnadrágot. Utóbbi semmivel sem kevésbé komfortos viselet, mint a farmernadrág, mégis egy fokkal kevésbé casual jellegű. Kerek nyakú pólót csak zakóval együtt vegyünk fel. A galléros póló magában is elfogadott, más kérdés, hogy nem tekinthető stílusos ruhadarabnak. Hasonló, ám még élesebb a helyzet a rövid ujjú inggel. Ez az ingtípus befejezetlen, stílustalan, munkahelyre nem való. Színes, mintás változataitól nem tiltanék el senkit, nyaraláskor, egy városi nyáresti séta, mozi alkalmával hordhatók, de irodában, a hosszú ujjú ing helyettesítésére semmiképp sem alkalmas a rövid ujjú ing. (Főleg nem nyakkendővel!) Ha melegünk van, hajtsuk inkább fel a hosszú ujjú ing ujját (ne gyűrjük!), úgy, hogy könyék alatt végződjön. A könyék feletti ún. military hajtás, nevéből is következően, szintén nem munkahelyre való. A túlhevülésből adódó balesetek elkerülése érdekében vegyünk az inga alá vékony pamutpólót, ügyelve arra, hogy láthatatlan maradjon. A trikót nem javaslom, annak körvonala sokkal feltűnőbb ugyanis, mint a pólóé. A nyakkendőt melegben nem meglazítjuk, hanem levesszük. Ez sokkal elegánsabb megoldás, mint egy alakját és tartását vesztett nyakkendő.
Kiemelt kép: Character vector created by macrovector – www.freepik.com